Szívódj fel, s nincs harag!
Szerző: Admin
Szívódj fel, s nincs harag!
(Az integráció és az asszimiláció margójára)
Évek óta játszunk a szavakkal. S játszanak velünk is.

Egyesek szeretnek keverni. A szezont a fazonnal.  
 
Kavarják, kavarnák a nagy üstöt, s benne minket. Itt, Erdélyben, megannyi nemzet, vallás tégelyében.

Pedig talán még a transzilvanizmusnak is lenne értelme.

Ha hagynák. Anélkül, hogy feloldódnánk egy  nagy balkáni masszában. 
 
Elveszejtik saját ízünket, jól megkülönböztethető színünket, istenadta fajtánk zamatát, értékeit. A többségi állam jobban szeretné, ha idomulnánk, azonosulnánk velük.
Idegesíti, ha nekünk más a karakterünk. Így hát azt sugallja,hogy önként és dalolva fogadjuk el kisebbségi sorsunkat, mondjunk rá igent, tagadjuk meg, s le múltunkat, erősítve a többség büszkeségét. 
Mintha abból nekünk nem lenne!

Tudnod kell az ország nyelvét, be kell tartanod törvényeit, anélkül, hogy bántana az elnyomás, a nap nap utáni cikizés vagy megalázás. Légy lojális kenyéradó gazdádhoz! Nem? Miközben csodáljuk a cigányokat, zsidókat, örményeket, bolgárokat, svábokat, a már nem vagy alig létező szászokat, akik saját identitásukat megtartva - az ország elnökével az élükön - igyekeznek jó és hű állampolgárai lenni annak az országnak, amelyben élnek.

A beilleszkedés dolga, az rendben van. Aki - magunkfajta, civilizált és európai ember - küldföldre megy, az mind megtanulja az adott ország nyelvét, betartja annak törvényeit, s hálás, hogy befogadták, hogy munkát, életteret adtak neki. Azonban nem kell mindenkinek egyformán táncolnia ott sem. S főleg nem kell, és nem is lehet azonos hullámhosszon éreznie és hinnie. Attól még emberszámba veszik. Ha ő is tisztel és elfogad másokat. Vagy lásd a vegyes házasságokat honi tájainkon, sok szép példával tudnak szolgálni...

De amikor a többségi nemzet maga alá próbálja gyűrni, akár erővel – számszerű fölényét, hatalmát kihasználva – a kisebb lélekszámú polgártársat, az - sajnos - már asszimiláció. Beolvasztás. Homogenizálás. 
Látunk erre is példákat. Egyáltalán nem lep meg, amit Sárközy volt francia elnök nemrég kijelentett. Valahogy így fogalmazott: "magyarnak születtem, de most francia vagyok; s ez természetes - tehát nyugi, így lesz a migránsokkal is".

Fel is zúdultak erre rendesen...

Vagy ott a másik példa az Egyesült Államok. Ahogyan Amerikában mindenki az amerikai „nemzet” része...
Azt  is látjuk, hogy katalánok, skótok - és még jónéhány európai kisebbség - kénytelen elviselni a nagyok játékát, miközben az Unió még füle  botját sem mozdítja... Bocsánat, éppen félrefordul, batapasztja fülét, kikapcsolja a mikrofonokat és a hangfalakat: hallani sem akar arról, hogy a kisebbségek nem akarnak vegyülni... Ilyenkor szeparatizmust, enklávét emleget a sajtó. Felhívja a figyelmünket arra, hogy jobb, ha így marad a status quo, mert akkor is kevesen lennénk, s miből pénzelnénk az önrendelkezést...?
Honnan jutott ez eszembe?

Onnan, hogy immár bő éve, a menekültáradat ránkzúdulása óta, a nagy "globális humanizmus" (sic!) előszeretettel  tűzte zászlajára az integráció kérdését. A milliós nagyságrendű, nem európai kultúrájú bevándorlókat, – a különbségeket tetszés szerint összemosva – tárt karokkal fogadná, hisz amúgy sincs munkaképes középréteg. Nem baj, hadd jöjjenek, úgyis beilleszkednek.  

Csakhogy az  látszik, s az elmúlt év tapasztalatai sajnálatosan igazolják, a beilleszkedés nekik nem megy olyan könnyen. Illetve sehogysem megy.

És mi van akkor, ha nem is akarják igazodni? Mert a jelek szerint eszük ágában sincs beilleszkedni. Azt meg egyáltalán nem akarják, hogy az integráció címszó alatt felszámolják őket...
Itt, Erdélyben is hallani már olyan„balos” sztereotípiákat minden fórumon, amelyek szerint: „mi is kisebbségben élünk”, „a magyarok is migránsok voltak annak idején”...


Meg kell érteni a migránsokat, és keresztény szeretettel illik elfogadni, elviselni, befogadni, hiszen úgyis beilleszkednek. Valóban?
Csakhogy nagyon kilóg a lóláb, mert mi nem vagyunk bevándorlók. Erdélyben mi itthon vagyunk. Ez a mi hazánk is. Tehát rossz a párhuzam. Egyébre nem jó, csak csalásra és megtévesztésre. A lényeg elhallgatására. Lehet, hogy átvették a többségiektől, akik nemcsak, hogy integrálni nem tudtak minket, magyarokat, de asszimilálni sem, holott Trianon óta próbálkoznak. Erdély kellene, de mi nem.
Nem célszerű összemosni a dolgokat, inkább disztingválni kellene megtanulni szinteket, ügyeket. Úgy jutni társadalmi konszenzusra, hogy szintézisbe hozzuk mindazt, ami Isten akarata,  nem pedig hátsó szándéktól vezérelve részt venni a sötétség agymosó ténykedésében.  
Ahogy bűn az, ha illúziókba ringatjuk magunkat, ugyanúgy az is bűn, ha vezetőink megtévesztenek és csúsztatnak. És a népvándorlás korát sem lehet mindenben a maival párhuzamba állítani a mával. Ezt már történészek is kifejtették. Az elöregedésből fakadó vákuum miatt sem. Még az állítólag életképességét vesztett fáradt, keresztény Európa láttán sem.

Nem lenne jobb összesszedni magunkat, s a jog és szeretet eszközeivel határt szabni az érdekek hatalmának? Közösen keresve a megoldást, hogy minden népnek jó legyen: a kurdoknak, a palesztinoknak, a görögöknek, a törököknek is,  és... és nekünk is...? 

Csakhogy úgy néz ki: sokkal könnyebb ezt az egészet a „lágy" migránspolitikával elintézni,mint a fegyvergyárakat bezárni. 

Ennyi erővel nem lehetne elkezdeni a szegénység felszámolását, hogy ne legyen alapja az erőszaknak és a kapzsiságnak? 

Békében élni pedig még ennél is olcsóbb lenne, sokkal olcsóbb,mint háborúzni, és szüntelenül ellenségképet keresni...

Azt is sejtem, hogy Jézus mit tenne.

Címképünkön: Ceausescu népviseletbe öltözött magyar és román nemzetiségű dolgozókkal táncol Kézdivásárhely főterén (1970 körül)

Sebestyén Péter
 


TÁMOGASSA ADÓJA
2%-VAL AZ
ÉLŐ SZÉKELYFÖLD
EGYESÜLETET!
CIF: 36825602
Asociatia "Secuimea Vie"
537061 Atia nr. 127,
Jud. Harghita