Az ükanya testvére - könyv Petőfi festő-barátjáról
Szerző: Admin
Az ükanya testvére - könyv Petőfi festő-barátjáról
Mezei Józsefet (1823-1882) méltatlanul feledte el az utókor. Életének egy hosszabb szakaszában - a biztos kenyérkereset végett - elismert egyházi festővé vált, római katolikus templomok számára készített oltárképeket a szatmári egyházmegyében, de ugyanakkor görög katolikus és görögkeleti egyházközségeknek is dolgozott - sok helyen megfordult hányatott élete során: részt vett a szabadságharcban, Petőfi, Orbán Balázs barátságát élvezte.

A szépirodalmi munkásságot is felmutató festőművész alapfoglalkozása szerint mérnök volt. A képzőművészet terén - edesapja korai halála miatt - csak magánszorgalomból fejleszthette magát, majd élete delén, amikor látása megromlott, a kor ízléséhez illő, meglepően színvonalas költeményeket is írt. 

A Csíkszeredában élő Nagy Gyöngyvér, amikor kutatni kezdte ükanyja testvérének életpályáját, nem hagyta annyiban a dolgot, s a családi legendáriumból, sőt a kulturális köztudatból is kieső elődről minden fellelhető dokumentumot összegyűjtött, ennek eredménye lett a Muhi Sándor képzőművész-művészettörténésszel közösen összeállított kötet.

Az alábbiakban Sebestyén Péter recenzióját olvashatják.
 
 
Muhi Sándor: Mezei József.
Pallas-Akadémia Könyvkiadó Csíkszereda, 2015. Kismonográfia.
A dokumentációs anyagot összegyűjtötte: Nagy Gyöngyvér

Divatba jöttek a családfakutatások. Egyénileg is sokan veselkednek neki, hogy visszaszármaztassák magukat minél korábbi időkre.

Az anekdota szerint Pistike is vitatkozik osztálytársával, melyiküknek születtek régebben ősei. Barátja megjegyzi: „az én őseim már Szent István korában éltek”. Mire Pistike: „Az én őseim akkorra már rég kihaltak”...

Nagy Gyöngyvér nem ilyen ’ki volt itt hamarább’-féle dacból vágott neki Mezei József festő életútját kutatni. Bár kétségtelen, amikor felfedezni vélte benne ükanyjának testvérét, eggyel több indoka lett elszántságának, s a rokoni szálak még kiváncsibbá tették a méltatlanul elfelejtett festőművész életpályája iránt.

A szerző „gyanúját” egy 1870-es kiadású verseskötet keltette fel, ami családi örökségként porosodott a házi könyvtár könyvespolcán, amelybe ükanyjának Mezei Máriának a költő-testvér egy kedves sort dedikált. De túl a dedikáción, a versekben többször szerepelt a festészet, mint múzsa. Nagy Gyöngyvér, a Csíki Székely Múzeum munkatársa ettől kezdve Mezei József festő után kezdett „nyomozni”. 2014 után aztán felgyorsultak az események. A kölönféle kutatások – a szatmári katolikus templomok oltárképei, a Mezei Józsefhez intézett Orbán Balázs dedikálás megtalálása a Székelyföld képekben című kötetben, Petőfi Sándorral közös szabadságharci emlékek, a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye stb. – folytán lassan összeállt a mozaikkép.
 
Mezei József kislányával, aki 1853 márciusában született
és Francisca Anna Maria Serena neveket kapta a keresztségben 
- a felvétel 1860 táján készülhetett (Molnár Attila gyűjtéséből)

Mezei József - Nagy Gyöngyvér oldalági rokona - nem más, mint Petőfi kortársa és festő-barátja, költő és fotográfus, aki szabadságharcos katonaként harcol Bem apó oldalán, és aki arckép-festményeivel (Petőfi, Bem, Damjanich) és oltárképeivel örökre beírta magát a magyar festészet arcképcsarnokába, s aki Orbán Balázzsal végigjárja  Székelyföldet. Nemcsak kultúrtörténeti szereplő, hanem sokoldalúan tehetséges, méltatlanul elfelejtett alakja a negyvennyolcas eseményeknek. Olyan művész-honvédtiszt, akinek Petőfihez fűződő barátsága nem azért volt fontos, mert Petőfi volt a „húzóember”, hanem, mert kora megújuló világával is képes volt haladni. Szorgalmával párosuló tehetsége pedig a mai „digitális ifjúságnak” is példaképül szolgálhat.

A késői leszármazottnak e kismonográfia létrejöttében Muhi Sándor szatmárnémeti műkritikus volt segítségére. Együttműködésükből ügyes, olvasmányos, képekkel, jegyzetekkel illusztrált, praktikusan szerkesztett, ízléses kiadvány kerekedett, mely nem annyira a képzőművészek szakmai ikúját hivatott növelni, inkább a művészetet kedvelő, értő  nagyközönségnek szól. Azokat célozza meg, akiknek történelmünk nagyjainak „hétköznapjai” is fontosak. Ihletforrásként, de erőt adó útmutatóként is.

Megkapó a könyvben  a festő Mezei József ambíciója, alázata és munkabírása. Amikor élete delén, szembetegsége miatt félbeszakad művészi pályája, költőként folytatja. S úgy sem lebecsülendő az életmű. Költőként is szerethető és figyelemre méltó.
 

Amennyiben nem iddul a fenti videó, ITT is megtekintheti!

Köszönet a könyv szerzőjének, hogy felcsigázta az olvasó kíváncsiságát, sőt sikerült megkedveltetni azt, akit bemutat. Köszönet a kutatásokért, a hiánypótló adatokért, a levéltárosi precíz munkáért, a sok utánajárásért és adatellenőrzésért. Talán az is a Gondviselés műve, hogy Nagy Gyöngyvér édesanyja kislányként ott ülhetett (mindannyian láttuk azon a megsárgult képen, szerk.megj.) a magyar katona ölében, amikor újra magyar világ lett. 
 
Túl a politikán – hisz ez már a nemzettudat erősítése – illett is, hogynéhány éve ő kapja készhez elsőként, személyesen a HONpolgárság dokumentumát. De mindenképp elégtétel.
 
Sebestyén Péter

A családban van még egy rendkívüli történet

Még 2011-ben járta be a sajtót egy megható eset, amely abból indult, hogy egy Csíkszeredában szolgáló fiatal magyar diplomata egy 1940 őszén készült képet nézegetve, saját nagyapjára ismert, aki egy kislányt tart az ölében. Az "ügyfél", az állampolgáságát újra kérelmező asszony fontosnak tartotta, hogy épp ezt a fotót mellékelje az iratcsomóhoz. Az idős hölgy, aki nem volt más, mint az egykori tízéves kislány, a magyarok bevonulásakor verset mondott... Azt a pillanatot örökítette meg a felvétel. A kép kapcsán aztán ismeretség és barátság szövődött a hölgy és a konzul között, a történetet pedig Vujity Vrtko dolgoza fel egy emlékezets riportban.
 


Amennyiben nem indul a videó, ITT is megtalálja!
 
Címkép: Mezei József önarcképe.



FELADATOKAT ADTUNK EURÓPÁNAK


MEGJELENT – REGÉNY A HELY- ÉS JÖVŐKERESÉSRŐL – JÓKOR? MEGFELELŐ IDŐBEN? – MEGRENDELHETŐ!


ATYHA MEGKÖSZÖNI
A HATÁROKON ÁTÍVELŐ ÖSSZEFOGÁST!