Látogatóban Ugron Gábor uramnál
Szerző: Admin
Látogatóban Ugron Gábor uramnál
Lapozom a régi újságokat. Szeretek egy-egy kicsit visszalépni az időben.

Most éppen az Ugronok érdekelnek. Mivel szombatfalvivá lettem, illik tudni, hogy kik voltak az egykori szomszédok.

Egy biztos, az Ugron nevet a székely krónika már a rabonbánok korában említi. Az én hősöm képviselő volt és híres ember.

Ha élne az idősebb Ugron Gábor - milyen kár, hogy nem ismerhettem -, igazi címlaphős lehetne.

Ahogy olvasom írásait, illetve a róla szóló beszámolókat, mindjárt gyanítom, hogy keményfából faraghatták. Ha meg kellene őt választanom, minden bizonnyal rá szavaznék, ez nem vitás!

Azt mondják, a székelygőzös első talpfáit is a saját erdejéből vágatta ki, annyira lelkes vasútpártoló volt, s nem véletlenül kapaszkodott fel az első mozdonyra az érkezést megörökítő fényképen. A székely virtus sem hiányzott belőle.

Azt írja Az Újság 1883-ban, hogy Ugron Gábor országgyűlési képviselő és Dániel Elek szombaton (?) reggel a székelyudvarhelyi határban, súlyos feltételekkel pisztolypárbajt vívtak, mely Ugron megsebesülésével végződött. Dániel golyója karját fúrta keresztül; a seb mindazonáltal nem veszélyes. A párbajra Ugronnak egy hírlapi nyilatkozata adott okot, melyben Dániel egy kijelentését rágalomnak nyilvánította. A párbaj okául a kolozsváron megjelenő Erdélyi Híradó egyik székelyudvarhelyi levele szolgált, melyet Dániel Elek küldött a nevezett lapnak. A levélben a legutóbbi megyei közgyűlés volt le írva, s abban többek közt Simon Gyula erdőmester jelentése alapján az is, hogy az udvarhelyi járás főszolgabirájánál az állami erdészeti hivatal több ezer erdei kihágást jelentett be, de a főszolgabíró semmit sem tett a kihágást elkövető székelyek ellen.

„Ezen a lanyha eljáráson - így szól az inkriminált tudósítás - az illetők vérszemet kapva, az erdőlopás már annyira elharapódzott, hogy Oroszhegy közbirtokossági erdejéből a helybeli hetivásárokra százezerekre menő lopott fából készült zsindelyt szállítanak be hetenként. Közelebbről az erdőőr ez erdészeti hivatalból csendőrök kiküldését kérte, kik azonnal mozgósítva lettek,de ezen időközben - reggel 6 órától délelőtt 10 óráig - e lopott fából készített és az erdőőr által lefoglalni akart, több százezer zsindelyt az illetők beszállították, illetőleg a csendőrök kirendelését megsejtve, útközben Kadicsfalván véletlenül éppen a főispán csűrébe rakták le és zárták el, hogy a csendőrök által lefoglalható ne legyen, miről a csendőrök azonnal jelentést is tettek.“
Ugron Gábor az Országgyűlésben (Korabeli karikatúra)

Ezzel szemben Ugron Gábor országgyűlési képviselő az Erdélyi Híradó-nak a következő távirati nyilatkozatot küldötte: „Kadicsfalván Török főispán épületét haszonbérbe én bírom, gépészem lakja, a zsindelyt oda erdőgazdaságom vásárolta a hetivásár napján és raktározta el. Minden ellenkező állítás rágalom."

Miután a tudósítást Dániel Elek írta, Ugront provokálta, s így történt meg a párbaj.

Vajon ki lehetett ez a számomra ismeretlen Dániel?

Utánanéztem, és hamar kiderült, hogy Dániel Gábor országgyűlési képviselő testvérőccse, aki a kétszeri golyóváltással történt pisztolypárbajban Ugronnak jobb felkarját lőtte keresztül, míg ő maga sértetlen maradt.

„A párbaj föltételei voltak: kétszeri golyóváltás 25 lépésről 5-5 lépés avansz-szal. Ugron Gábor lőtt előszőr, de pisztolya csütörtököt mondott, mire Dániel Elek lőtt, és golyója Ugron jobb felső karjának izmain hatolt át, a nélkül, hogy csontot talált volna. Ugron Gábor állapota teljesen jó, este már künn járt az utcán és ma (?) délután elutazott Székelyudvarhelyről Budapestre.”

"Kolosváron, átutazóban még kikacsintott a hálókocsiból, felkötött jobb karral is azt üzente, „hogy hazájának ügye mellett köteles megvédeni a saját becsületét is. A gondvíselés, mely öt már annyiszor megmentette, ezúttal is csodálatosan megtartotta, a miben útmutatást lát arra, hogy ezután js szolgálja hazáját és védje becsületét." 
 
"Ugron kijelentette, hogy jól érzi magát, bár sebét jelentékenynek tartja. A párbajozó felek tegnap (?) már a fővárosba érkeztek" - olvasható a tudósításban.

 
 
A székelygőzös megérkezése Székelyudvarhelyre 1888. március 15-én

Egyszer Fenyéden is rálőttek
 
Nem ez volt az utolsó revolveres afférja, néhány évvel később, pontosabban 1904. október 18-án, egy keddi napon történt, hogy az országgyűlési képviselő a Fenyéd községben, édesanyja, özvegy Ugron Lázárné birtokán, törökbúza szedése közben rendreutasította Demeter Zakariás béresbírót. A béres visszafeleselt és megtagadta az engedelmességet, amiért aztán Ugron arcul ütötte. Demeter Zakariás ekkor fejszét ragadott, s azzal támadt rá Ugron Gáborra, akinek eltörte a bal karját. Demeter azután a hazatérő Ugronra még revolverből háromszor rá is lőtt, de szerencsére egyik lővés sem talált. A törvényszék Demeter Zakariást, aki különben már emberölésért egy ízben tizenkét évi fegyházat ült, két napig tartó tárgyalás után, öt évi fegyházra ítélte. 
 
Szomorú jelentés
 
A hírt ezúttal a Tolnai Világlapja hozza 1911 januárjában: Ugron Gábor országgyűlési képviselő, 3 magyar parlamentnek egyik legmarkánsabb alakja, a múlt héten 64 éves korában Budapesten meghalt. Ugronról még ellenségei is elismerték, hogy jelentékeny ember volt s ezért halála veszteséget jelent a magyar parlamenti életben. Fiatal éveiben szoros barátságban állott Bartha Miklóssal, a kivel egy humoros ellenzéki lapot szerkesztett. Nyugtalan vérű ember volt egész életében. Csakhamar elhagyta szülőhelyét és 1871-ben már a franczia-német háború idejében Francziaországba sietett, hogy ott a köztársaságnak ajánlja fel kardját. Majd később Olaszországba ment, a hol Garibaldi táborában több csatában vett részt. A béke megkötése után ismét Párizsba siet, s ott marad a kommün egész uralma alatt. A mikor külföldről hazajött, Udvarhelyszék képviselőjévé választotta. Ettől fogva, rövid idő kivételével, haláláig tagja volt a képviselőháznak. Az utóbbi hetekben gyengélkedett, de baját nem vette komolyan. Vasárnap hirtelen rosszul lett és karosszékében ülve meghalt. 

Ugron Gábor temetése
 
A Budapesti Hírlapból tudjuk meg, hogy a halottat hozó koporsó éjjel érkezett meg Székelyudvarhelyre és egyidejűleg utazott felesége, gyermekei és a rokonság.

„Az éjjel a holttest a pályaudvaron volt. A temetésre a városi hivatalok és ipartestületek zászlók alatt jelentek meg és a zivataros téli időjárás ellenére több ezer székely gyűlt össze a temetésre. Kora reggel megindult a népvándorlás a vasúti állomáshoz és az utcák hosszában, ahol a gyászmenet elvonult, a résztvevők ezrei állottak sorfalat. A pályaudvaron a díszes érckoporsót elhelyezték a gyászkocsira és a gyászmenet megindult a szent-ferencrendiek templomához. A koszorúk százait több kocsi vitte. A városi ipartestületek nyitották meg a menetet, amely után a vármegye zászlóvivője következett, akit a törvényhatósági bizottság tagjai követtek. Ezután a falvakból beözönlött székelyek haladtak, majd a koporsót és koszorúkat vivő kocsik következtek, ezt pedig a család követte. A szentferencrendiek templomához érve a halottat vivő kocsi a templom ajtaja előtt megállt, a család tagjai bevonultak a templomba, ahol gróf Mikes János főesperes rekviemet mondott. Ennek végeztével újra megindult a menet Szombatfalvára, ahol az Ugron-család sírboltja van. Másfél órát tartott, míg a menet a hegytetőre ért. A hegy aljában nagy társzekérre tették a koporsót és azon vitték fel a hegyre. A gyászszertartás előtt Sebesi János Udvarhelymegye alispánja búcsúztatta el a megye nagy fiát, majd gróf Mikes újra beszentelte a holttestet, mire a kripta gyertyáinak lobogó fénye mellett lebocsátották a koporsót.” 

Heves véralkatu, szenvedélyes politikus volt, olyan, milyent nem találunk ma az olvadó Székelyföldön, pedig nagy szükség lenne, hogy gatyába rázza a sok málészájú magát politikusnak nevező parlamentert.

Idősebb Ugron Gábor (Szombatfalva, 1847. április 15. - Budapest, 1911. január 23.) jogi tanulmányokat végzett Pesten és Bécsben. Egészen fiatalon részt vett az Almásy-féle összeesküvésben. 1869-ben önkéntesnek állt a József főherceg nevét viselő gyalogezredbe, később a porosz-framcia háború idején (1871) Franciaországban tartózkodott, majd Olaszországban Garibaldi seregében szolgált. Később ismét Párizsban tartózkodott, ahonnan tárgyilagos beszámolókat küldött magyar lapoknak a kommün eseményeiről. Politikai pályafutása idehaza 1872-től kezdődött - ekkor választják meg először országgyűlési képviselőnek -, de nyugtalan természete ismét különleges szerpvállalásra készteti. Bartha Miklóssal és Orbán Balázzsal - némi brit támogatással - szabadcsapatot szerveznek azzal a céllal, hogy akadályozzák a cári csapatok Törökország felé való előrenyomulását. Ekkor zajlott a török-orosz háború, amelyben végül Törökország vereséget szenvedett - ekkor nyerte el függetlenségét Románia és Bulgária -, a konfliktusban semleges Osztrák-Magyar Monarchia hatóságai leleplezték a szerveződést, formálisan eljárást indítottak ugyan a résztvevő szervezők ellen, de vizsgálat végül enyhe ítéletekkel és felmentésekkl zárult. Id. Ugron Gábor erős fizikumú, kortársainál fejjel magasabb férfiú volt. Intellektuális kapacitása, romantikus lelkialkata kicsit sok volt a székelyeknek, akiket élete végéig politikusként szolgált az országgyűlésben. Többször váltott politikai irányvonalat az 1874 és 1911 között befutott pályán, de mindvégig a választók érdekeit képviselte úgy, hogy közben országos hírű és megbecsültségű személyiségként tisztelték (vagy utálták). Olyan politikus volt, aki a "közjóra való törkevés" során 7000 hold birtokot veszített. Fia, ifjabb Ugron Gábor (1880-1960) ugyancsak politikusként vált ismertté, 1918-ban Erdély kormánybiztosa. Id. Ugron Gábor alakja ma már alig él a köztudatban. Emlékét Budán (Sashegyen) utcanév őrzi, tisztelői és leszármaozattai főként Udvarhelyszéken igyekeznek kultuszát fenntartani.  
 

Balázs Árpád/ Élő Székelyföld Munkacsoport


TÁMOGASSA ADÓJA
2%-VAL AZ
ÉLŐ SZÉKELYFÖLD
EGYESÜLETET!
CIF: 36825602
Asociatia "Secuimea Vie"
537061 Atia nr. 127,
Jud. Harghita