Számomra nem ünnep december elseje
Szerző: Admin
 Számomra nem ünnep december elseje
Mint minden évben december 1-én, most is feszélyezettnek és sértődöttnek érzem magam. Egyszerűen nem vagyok képes arra, hogy örvendezzek a Saját Nemzeti Ünnepemnek. Ettől a bennem élő szorongástól csak abban a pillanatban mentesülnék, amikor azt érezném, hogy ez a nap egyformán minden román állapolgáré.

Kiakadok a televízióban látottaktól, a rádióban is közvetített katonai díszszemlétől és nemzettársaim arcától. Teljesen kiábrándít az a félszeg öröm, amely erdélyi honfitársaimon mutatkozik attól, hogy őket most, egy évben egyszer, december 1-én figyelemre méltatják Bukarestben.

Természetellenesnek, már-már értelmezhetetlennek tartom, hogy görögkeleti pópák tömege jelenik meg a képernyőkön, annak az egyháznak a felkentjei, amely a Rómával egyesült görögkatolikusokat a temetőkbe száműzte hetven éve. 
 
Rettenetesen szégyellem magam, hogy román honfitársaim mit sem tudnak ma arról sem, hogy az a görögkatolikus lelkész, Iuliu Hossu, aki a Gyulafehérvári Nyilatkozatot a nép előtt felolvasta, 1948 után börtönbe, majd kényszerlakhelyre került.

A Nemzeti Ünnepről és annak megtartásáról nem kérdezhetem magyar- vagy szerbajkú (fele)barátaimat. Mert – történemi szempontból értelmezve a valót – ehhez nekem semmiféle erkölcsi alapom, sem indokom nem lehet. Ebből pedig az következik, hogy nekünk csak részleges, csonka ünnepünk van. Sőt: sértő.

Idevettük magunkhoz a szerbeket, akiknek a fegyveresei 1918 után mindjárt olyan felfordulást okoztak, hogy a bánsági románságnak igen nagy erőfeszítésébe került, hogy életbe léptethesse a nemzetközi szinteken folytatott tárgyalások rendelkezéseit...

És mit kezdjek akkor magammal, ha folyton elvetem ezt a rosszul értelmezett hazafiságot? Elégedjek meg azzal, hogy jó és igazi hazafinak érzem magam, mihelyt átlépem a nyugati országhatárt? Értelmezzem úgy, hogy akkor vagyok igazi román, ha besszarábiai diákjaimmal beszélgetek? Hogyan érezzem, hogyan éljem át a maga teljességében román mivoltomat, ha a magyar, a német, egy angol vagy egy francia úgy néz rám, mint kihült levesbe hullott, hosszú, rusnya, vastag hajszálra?

Én még most is azt remélem, hogy politikusaink találnak egy olyan szép tavaszi napot, amikor majd mindannyian egymásra találunk. Mert – egyelőre – a Nemzet Ünnepét csak azok tartják, akik etnikailag is románnak vallják magukat.

Furcsa, hogy Európa egyik legjámborabb népének épp egy ilyen nap jutott.

Forrás: www.banatulazi.ro/1-decembrie-nu-e-o-zi-nationala/

Marcel Tolcea



(A szerző Temesváron élő egyetemi tanár, eszmetörténész, publicista.)

Fordította: Simó Márton

Élő Székelyföld Munkacsoport

 


TÁMOGASSA ADÓJA
2%-VAL AZ
ÉLŐ SZÉKELYFÖLD
EGYESÜLETET!
CIF: 36825602
Asociatia "Secuimea Vie"
537061 Atia nr. 127,
Jud. Harghita