Csíkszépvíz múltba rejtett örökségéről
Szerző: Admin
 Csíkszépvíz múltba rejtett örökségéről
Egészen friss kiadvány a Csíkszépvíz történelméből tallózó könyv. A színes felvételeket is tartalmazó, műnyomó papírra nyomtatott munka a maga 350 oldalával, súlyát és terjedelmét tekintve is figyelemre méltó. A gyergyószentmiklósi Mark House kiadó és nyomda megszokott igényességét dicséri a szerkesztés, tördelés és külalak. A szépvízi közbirtokosság költségén megjelent, nyomdaszagú kiadvány talán nem úgy olvasandó, hogy nekifekszünk és az első oldaltól haladunk az utolsó felé, mert annyi adatot tartalmaz, hogy azokat megjegyezni képtelenség.

Nem tévedek, ha kézügyben tartott tudástárként ajánlom lapozgatni. Szerzője Gál Hunor, aki Szépvízen nőtt fel, középiskolai és teológiai tanulmányait Gyulafehérváron végezte, 2014-ben szentelték pappá. Gyergyószentmiklóson szolgál.

Nem tudom, hogyan a legeredményesebb településmonográfiákat összeállítani, ám gyaníthatóan hangyaszorgalom kell az innen-onnan összecsipegetett anyag összehordásához. Ilyen munkák szerzői elképzelhetően rengeteg időt töltenek olyan kiadványok, közlések tanulmányozásával, melyektől azt remélik, hogy újabb adatokkal szolgálnak, lehetőleg olyanokkal, melyek addig nem voltak ismertek. Emellett pedig az önálló kutatás adja meg a dolgok izgalmát: érdeklődni, kérdezni kell, egy-egy szálat követni, amíg eredményre vezet a kutakodás. Ismerősöknél és ismeretleneknél, levéltárban, poros szekrények alján.

A már kész munkáról véleményt mondani természetesen könnyebb, mint adatokat gyűjteni, feldolgozni, összehasonlítani, képeket, régi felvételeket felhajtani, elkérni. Én elsősorban abban látom hasznosságát, hogy egy helyen találja meg az érdeklődő azt, amit különben akár több éves keresgéléssel kaphatna meg, szerezhetne meg: évszámot, egy-egy esemény leírását, a korabeli sajtó arról szóló beszámolóját.

A szerző az Ajánlóban utal arra, hogy a településről több, mint nyolc évtizede jelent meg önálló kiadvány, Balás Lajos Örökös emlékirat című munkája (Hatvan, 1935), azt követő, „a közösséget formáló történelmi eseményekről” nem készült leírás, összefoglalás. Ezt a hiányt kell pótolnia ennek a könyvnek.
 
Gál Hunor plébános (Simó Mártpn felvétele)

A múltban való kutakodás, az abban való elmerülés pedig nem lehet öncélú. A szerző így vélekedik erről: „Szépvíz mai lakóinak vissza kell tekinteniük, vissza kell nézniük őseikre, elődeikre, akiktől erőt, hitet, útmutatást kaphatnak a mindennapokban. Fel kell idézniük azt a múltban rejlő örökséget, amelynek tévedéseiből a jövőben mindannyian okulni tudunk.” Egyúttal arra is választ kapunk ebből a mondatból, miért és honnan kapta címét a frissen megjelent könyv. 

Sebestyén Péter ugyancsak szépvízi plébános az Előszóban mond köszönetet a szerzőnek évekkel mérhető fáradozásaiért és így fogalmaz: a településtörténet megírása mellett „olyan, eddig fehér foltnak számító kérdéseknek eredt a nyomába, mint a szépvízi kápolnák története, az első kántorok kiléte, a világháborús katonai veszteségek, vagy Tímár Sándor plébános feledésbe vesző szolgálatának részletes feltárása”. 

Szépvíz története egy Szent László-mondához kapcsolódik: nagy királyunk nevezte szép víznek a völgyben folyó patakot. A most három és félezer lakosú község központja Szépvíz kb. 1800 lakóval, közigazgatásilag Csíkszentmiklós, Borzsova és Bükkloka is ide tartozik.

A különböző összeírások adatait vallató Gál Hunor a tatárt betörésekről, az örmények megtelepedéséről, a természeti csapásokról, járványokról szóló gyér adatokat is feldolgozta. A kiadvány első száz oldalán találjuk a két világháború eseményeit, majd az 1989-es fordulatot követő 25 év fontosabb történéseit. Ez a rész gazdagon illusztrált olyan felvételekkel, melyeknek egy része eseményfotó.

A könyv legterjedelmesebb része a helyi római katolikus egyházközség története. A 19. század végi templomépítésre, a berendezés beszerzésére, a templomszentelésre és a fiókegyház önálló plébániává válására vonatkozó bőséges adatok a hívek anyagi áldozatvállalását is szemléltetik. Az egyházközség történetét a szerző a történelmi események meghatározta korszakok és a plébánosok szolgálati ideje szerint tárja az olvasó elé. Ebben a részben találjuk a plébánosok, kántorok, illetve a településről származó szerzetesek, papok, nővérek életrajzait is.

Külön fejezetet képez az egyházi élettel kapcsolatos egyletek, társulatok, más szervezetek, illetve az egyházi ünnepek ismertetése. Valamint a szépvízi vonatkozású kápolnák: a Havas Boldogasszony, a Nepomuki Szent János, a széphavasi, a pogányhavasi Szent László és a Rózsáné kápolnájának története. Leírást találunk az emlékkeresztfákról, a 2008-ban felújított csengettyűről és a falu temetőiről.

A különböző etnikumok együttélésére Csíkszépvíz is példaként szolgál, vidékünk örmény népessége itt és Gyergyószentmiklóson telepedett meg. Közvetett adatok szerint már 1551-ben telepedtek át Moldvából örmények a vajda üldözései miatt, a 17. század végén első Apafi Mihály erdélyi fejedelem engedélyezte megtelepedésüket. Az örmény közösség egyházi, illetve kulturális életét is összefoglalja a szerző. A görög katolikusokét szintén. A faluban letelepedett iparosok a gazdasági-kulturális életet is befolyásolták, ezzel magyarázható, hogy e fejezetben esik szó róluk, mesterségenként számba véve a családokat. Az iskolák, a könyvtár rövid történetét is ide sorolta Gál Hunor. Ki nem tudná, a fejezet végéről értesülhet a két világháború között itt működtetett nyomdáról (nyomdásza a második világháborúban orosz fogságba esett).

A szépvíziek számára talán a jeles személyiségekről szóló rész (életrajzok) jelenti a könyv egyik legnagyobb értékét. A legutolsó, rövidecske fejezet tartalmazza a helyi szokások, ünnepek, hagyományok leírását, az ünnepek is jórészt az egyháziakra korlátozódnak, mintha a népi hagyományok csupán a radinavitelre, a káposztafesztiválra korlátozódna. E szűkszavúság okát a szerző abban jelöli meg, hogy „egy más, újabb összeállítás, kötet, könyv szolgálná ennek az értékes és talán végleg a történelem homályába vesző értékeknek a feldolgozását és megőrzését az utókor számára”. Mi talán derűlátóbbak vagyunk és nem tartjuk homályba vesző értékeknek a népi hagyományokat. Ám e rész hiánya magyarázza a szerző címadását: hogy nem nevezi monográfiának művét, csupán a történelmi örökség fejezeteinek.

A könyv egyik nagy erénye a képanyag megléte. Olyan eseményekről láthatunk felvételeket, amelyek nélkül alig lehetne fogalmunk a szépvízi ünnep- és hétköznapokról. Ha csupán a régi képekért forgatja át valaki e terjedelmes kiadványt, attól is emlékezetes maradhat számára Gál Hunor könyve. Eddig munkája valószínűleg további kutakodásra ösztönzi a szerzőt, aki az érdeklődők figyelmébe három oldalnyi könyvészetet is ajánl. 
 
P. Buzogány Árpád
 
Gál Hunor: Múltba rejtett örökség (Fejezetek Szépvíz történelmi örökségéből). (Gyergyószentmiklós,) 2017


FELADATOKAT ADTUNK EURÓPÁNAK


MEGJELENT – REGÉNY A HELY- ÉS JÖVŐKERESÉSRŐL – JÓKOR? MEGFELELŐ IDŐBEN? – MEGRENDELHETŐ!


ATYHA MEGKÖSZÖNI
A HATÁROKON ÁTÍVELŐ ÖSSZEFOGÁST!